Showtime,baby.  2010.08.31.

Nem, nem is showtime. Schooltime. Bah. Ellenállhatatlan vágyat érzek ahhoz, hogy brüsszeli-csipkét szaggassak a tankönyveimből.  A vállam majd' leszakadt amikor megvettem a könyveimet.  Legalább tizenöt kilót nyomnak, jesszus és még nem is jöttek meg az olasz és magyar könyvek. És add a súlyhoz a füzeteket, meg az egyéb elkerülhetetlen apróságokat a táskámban. Idén is megszakadok majd, dejó. Nem várom kicsit se. A hajtást, a stresszt, a tanulással eltöltött délutánok, hétvégék, az üres hétköznapok. Anyám vigasztal, dehát ott lesznek a barátok. Kérem szépen, iskola nélkül is ugyan annyit vagyok a barátaimmal. Sőt! Sokkal többet. Nem mondom, nyáron is kellett tanulnom a vizsgáimra, de ott legalább én dönthettem el mikor és mennyit, hogy adagolom magamnak.  Mindenki így van ezzel vagy, csak én? Még egy hónapot szeretnék. Csak egy icipici hónapot. Lécciii.

A helyzet reménytelen, de nem súlyos.  2010.08.21.

Az elvonási tünetek súlyosbottak a napok, hetek, évek folyamán, szóval megint itt vagyok. Nem tudom emlékszik e valaki rám. Nem, mi? Gondoltam...Jó érzés újra itt lenni. Vannak dolgok amit az ember nem tud elmondani a körülötte lévő embereknek, leírni az érzéseimet számomra sokkal könnyebbnek tűnik. Az elfojtást meg nem ajánlom senkinek, az ilyen emeberkből lesznek a szociopata sorozatgyilkosok. Hamár itt tartunk, - mármint a pszichés betegségeknél - őrült módon rákattantam a szövetfestésre. Cipő, ruha, terítő, akármi. De főleg a cipőkre. Fejben már kész ruhatáram van, az alapanyagok beszerzésével is igyekszem, már csak egy Fabel-Castell Multimark vízálló filctollat kéne találnom. Valaki? Ötlet? Egy sharpers is jó lenne. Vagy valami hasonló. Mindehova mintákat firkálgatok, főleg panda-karikatúrákat, sütiszörnyeket és chibiket. Egy csodaszép fehér-fekete converse tornacipőt is kinéztem már, jövőbeli rajzvászonnak. Addig persze o'ccsó kínai dolgokon kisérletezem. (Az már megszállotság, ha 234 képem van csak festett cipőkről?!)

daftdame's
cranberries
idősödő, mosolygós, nevetős - ritkán harapós - érzelgős, csoki- és banánfüggő majom, aki imád olvasni és írni, francia(ország)-rajongó, régen anime és manga mániákus, ma már csak hébe-hóba megszállott, szeret rajzolni, futni, táncolni és kosárlabdázni. Nem szereti a Twilightot. És Robert Pattisont se. Meg a Lautnert se. Rawr~ A vámpíros történetekért azért oda van és reeengeteg paranormális romantikus regényt is olvasott már. (azért még mindig jobban szereti a Vavyan Fable-féle mesevilágot.) Könyv-centrikus. Pörög, mint egy búgócsiga, koffein-mámorban tölti napjait és tüdőrákban fog meghalni.